Országh László

Országh László (1907-1984) professzor kézjegye mindmáig érezhető az anglisztika és az amerikanisztika számos ágazatán. Senki sem tud megtanulni angolul az ő kétnyelvű szótára nélkül, amely az Akadémiai Kiadó valóságos bestsellere lett; 437 oldalas monográfiája, Az amerikai irodalom története (1967) mindmáig használatos; a Hungarian Studies in English című évente kiadott folyóirat pedig, amelyet ő alapított 1963-ban és szerkesztett tíz éven át, az egyetem egyik fő exportcikke lett, mely folyamatosan tájékoztatta a nemzetközi tudományos közösséget a Kossuth Lajos Tudományegyetemen zaljó anglisztikai és amerikanisztikai kutatómunka állásáról és minőségéről. Végrendeletében Országh professzor az egyetemre hagyományozta hatalmas könyvtárát: azóta az "Országh-gyűjtemény" mind a hallgatóknak, mind a kutatóknak a rendelkezésére áll. Országh professzor egyik legfontosabb öröksége azonban az az emberi tartás és tudósi példa, amelyet hallgatói elé állított.

Az Intézet 1997 szeptemberében, a European Society for the Study of English kétévente - ezúttal a Kossuth Lajos Tudományegyetemen - megrendezett, negyedik konferenciáján ünnepelte meg Országh László születésének kilencvenedik évfordulóját, ahol egy külön kerekasztal-beszélgetést szenteltek életének és munkásságának. Ennek a kerekasztal-beszélgetésnek a részletei a HJEAS (Hungarian Journal of English and American Studies) 1998-as számában olvashatók. Ezen túl az Angol-Amerikai Intézet egyik szemináriumi terme is Országh László nevét viseli, és 1988 szeptemberében egy, az ő emlékét megörökítő márványtábla is felkerült az Intézet folyosójának falára.

2007-ben pedig, születésének százéves évfordulóján, országos emlékülést tartottunk a Debreceni Egyetemen, amelyen nemcsak az anglisztika és az amerikanisztika tudósainak több generációja vett részt az ország minden részéből, hanem Országh László családtagjai is. Megható esemény volt ez, és nemcsak azért, mert több olyan kötetnek is ekkor tartották a bemutatóját, melyet az ő munkássága ihletett, hanem azért is, mert a tudományos bemutatókat személyes emlékezések fűszerezték egy olyan tudósról és emberről, akit határainkon túl is igen nagy tiszteletben tartanak. A nap ünnepi eseményeinek zárásaként pedig az egyetem központi campusának a fő sétányát róla nevezték el. Az "utcatábla" pedig nap mint nap emlékezteti az egyetem polgárait egyik nagy professzorukra, akinek nevét nemcsak a szűk szakma ismeri.

Interjúk, cikkek, megemlékezések:

Legutóbbi frissítés: 2024. 01. 24. 16:32