Az 1945-46-os tanévben újra beindult az oktatás annak ellenére, hogy nagy gondokat okozott a lerombolt infrastruktúra és az, hogy nem volt megfelelő számú kellően képzett oktató a háború után megnövekedett létszámú hallgatóság tanításához. Ezúttal Hankiss János professzor, a Francia Tanszék vezetője lett egyúttal az Angol Tanszék megbízott vezetője is mindaddig, amíg Országh Lászlót, aki azelőtt a budapesti Eötvös Kollégiumban és a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanított, a következő tanévben ki nem nevezték az Angol Tanszék vezetőjének. Habár Országh professzornak mindent elölről kellett kezdenie Debrecenben, ő volt az , aki lefektette egy újfajta oktatási programnak és egy növekvő tanszéknek az alapjait egyaránt.
Minden rendben is lett volna, ha nem jött volna közbe a hírhedett, 1949. október 31-i minisztériumi dekrétum, mely felfüggesztette az angol-, francia, német- és olasztanár-képzést a Debreceni és a Szegedi Tudományegyetemen. Hét év pauza következett: csak az 1957-58-as tanévben lehetett újraszervezni a tanszéket. Országh professzor ekkor már a második alkalommal fogott hozzá a Tanszék újjáépítéséhez.
Az 1965/66. tanév kezdetére kialakul Országh László irányítása alatt a debreceni anglisták második nemzedéke, a harmincas-negyvenesek tudományos hierarchia szerint rendezett csapata: a már kandidátus-docens Egri Péter, a majdnem kandidátus-docens Katona Anna, a már doktorált Korponay Béla, Pálffy István, az épp doktoráló Kretzoi Miklósné, készen a tudományos versengésre épp úgy, mint a küszöbön várakozó, s a tanszékhez hamarosan csatlakozó fiatalok, Csapó József, Nagy Zoltán és Virágos Zsolt. Amikorra "a magyar anglisztika és amerikanisztika nagy öregje" (ahogy nyugdíjba vonulása után szeretetteljesen nevezték) 1968-ban végleg búcsút mondott, az Angol Tanszék már az egyetem nemzetközi hírű oktatási és kutatási egysége volt.