A mutató névmások (demonstratívumok) a nyelvi kifejezések egyedi, potenciálisan univerzális kategóriáját alkotják, a beszélők elsősorban ezen nyelvi elemek segítségével tudnak a befogadó számára a beszélgetésekben a külvilág entitásaira utalni. Több tudományterület érdekődésének fókuszában is állnak, beleértve a beszédetnográfiát, a filozófiát, a pszicholingvisztikát, a szemantikát és a pragmatikát.
Kutatásunk célja a magyar mutató névmási rendszer átfogó és elméletileg megalapozott leírásának kidolgozása. Elsődlegesen a főnévi demonstratívumokra (ez, az, emez, amaz, eme, ama) helyezzük a hangsúlyt, de az elemzést kiterjesztjük más formákra is (például ilyen, olyan, ekkora, akkora, ide, oda).
A projekt alapvető céljai tehát a következők:
- összehasonlító keretben azonosítani és leírni a magyar mutató névmások által betöltött pragmatikai funkciókat,
- a használatot befolyásoló alapvető tényezők vizsgálata és lehetséges kölcsönhatásuk tesztelése,
- a különböző módszertanokkal gyűjtött adatok elemzése, értékelése és integrálása annak érdekében, hogy átfogó képet kapjunk a magyar demonstratívumokról.
A kutatási projekt gazdagítja a magyar mutató névmási rendszerről, különösen pedig a névmási referenciáról alkotott ismereteinket. Egyrészt az összegyűjtött adatok és megállapítások beépíthetők a folyamatban lévő összehasonlító, többnyelvű kutatásokba, másrészt az eredmények hozzájárulnak a demonstratívumok használatáról folyó nemzetközi vitákhoz is.
A kutatást a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) K22_143417 nyilvántartási számú projektje támogatja.