A Gendertudományi Központról
A Gendertudományi Központ (GtK), az AtGender tagszervezete, organikusan jött létre annak eredményeképp, hogy egyre több oktató és kutató fordult a genderkutatás felé a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetében. Bár olyan eltérő tudományágakban tevékenykednek, mint a filmtudomány, az irodalomelmélet és -kritika, a nyelvészet, a pszichoanalízis, a filozófia, a vizuális kultúra, a társadalomtudomány vagy a nemzettudomány, mindannyian egyetértenek abban, hogy az élet minden területét át- meg áthatja a nemi beírottság, és hogy ezen beírottságoknak a vizsgálata a kortárs irodalmi és kultúratudományi kutatások nemzetközi élvonalában foglal helyet. Ezen túlmenően a nemi beírottság mikéntje és annak következményei közvetlen hatással vannak - a tudomány elvont területén túl - mindennapi életünkre is: arra, miképpen kommunikálunk egymással, milyen viselkedési mintákat teszünk magukévá, miképpen kezeljük emberi kapcsolatainkat, milyen a helyzetünk a munkaerőpiacon - azaz, hogy milyen a szubjektumpozíciónk.
A kulturális beírottság ugyanakkor nem jelent semmiféle eleve elrendeltséget; épp ellenkezőleg: annak a tudata, hogy a beírottság mind kulturálisan, mind pedig történetileg meghatározott képződmény, nem pedig "természeténél" fogva adott, megnyitja a teret a kultúrakritika, a kritikai kultúratudomány vizsgálódásai előtt. Így ugyanis feltehetjük a kérdést, hogy miért jöttek létre ezek a nemfogalmak, és mi a tétje annak (avagy miféle érdekek munkálkodnak annak a hátterében), hogy a nemfogalmakat sokszor természetesként értelmezi kultúránk. Az efféle vizsgálódások eredményeképp nyert belátások akár zavaróak vagy elidegenítőek is lehetnek, hiszen adottnak vett pozíciókat billenthetnek ki; más szempontból viszont euforikusan, felszabadítóan is hathatnak, hiszen ősrégi, és sokak számára nem megfelelő és nem működő automatizmusoktól lehet ezáltal megszabadulni - a tudásnak az elvont és a hétköznapi szintjén egyaránt. A Gendertudományi Központ kutatói arra vállalkoznak, hogy felteszik ezeket a kérdéseket, és új távlatokat nyitnak azáltal, hogy a kulturális jelenségek vizsgálatához új elméleti és módszertani eszközöket kínálnak fel.